Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (I.Thessz.5, 16-18)
Tudom, ez nem prédikáció... Tudom, ez egy egyházi, közéleti blog... Tudom, megbeszéltük, hogy nem búcsúzkodunk... De mégis... Egy bizonyos kor felett az ember – főleg ha utolsó blogját írja a Reposztba... – talán megengedhet magának némi kegyes szentimentalizmust... Meg különben is, én egy kicsit még abban a szellemben nevelődtem, hogy az életben mindennek megvan a maga helye, ideje, módja... Arról nem is beszélve, hogy valamelyik hajnalban arra ébredtem, hogy a szemembe világítanak ménkű nagy REFlektorok, előttem a láthatatlan közönség – mint az internet világa – szóval állok a színpadon, s zavartan nézem az előre megírt szöveget a cetlimen, hogy ki mindenkinek is kell köszönetet mondanom, igen, mint valami Oscar-gálán...
